Mielőtt a munkakeresésbe merültem és dolgozni kezdtem volna, körülbelül 1 hónapom volt járni-kelni a városban.
Azután, hogy elkeveredtem, mondanom sem kell hamar megtanultam telefon nélkül tájékozódni.
Felfedeztem a várost, a nevezetességeket, amikről más bejegyzés(ek)ben fogok részletesebben szót ejteni.

Mivel javában benne voltam a "szezonban", ami októbertől közel április közepéig tart, ezért megkezdtem a vadászatot.
Az aurora vadászatot, hogy pontosak legyünk, elvégre ez hozott ide.

2019 január 19-20.-a körül lehetett, nem emlékszem pontosan már. Nagyon hideg volt, leginkább a szél miatt. Tudni kell, bármilyen hideg van, ha fúj a szél, itt megsokszorozódik a hidegérzet. Főleg, ha tengerparton van az ember, ahol szinte mindig fúj a szél.
Körülbelül -7°C lehetett aznap este. Gondoltam itt az ideje kimenni és felderíteni a terepet. Tudtam, hogy létezik előrejelzés, ezért felkerestem az oldalt (vedur.is), ahol megtekintettem, mik az esélyeim arra, hogy látni fogom az aurorát.
Általában szerencsés alkat vagyok, és ez most is kiderült. Az aznap esti erősség 6-os lesz. Mit jelent ez? A skála, amin mérnek 0-9-ig mér.
0 az esélytelen, 9-es pedig ennek az ellentettje. De valamiért a 6-os fokozat már hihetetlenül magas érték, ami azt jelenti, hogy nem csak hogy 100% az esély, de amit látni fogsz az nagyon erős is lesz.
Tudni kell, hogy sokféleképp láthatja az ember a sarki fényt. Többféle megjelenése van, többféle erőssége, és az ideje is változik.

Mivel a 6-os erősség egy kihagyhatatlan ajánlat, ezért felöltöztem, és körülbelül este 11 körül kimentem. Mint említettem mínusz 7 körül lehetett a hőmérséklet, rengeteg hó esett az előző napokban. Mindig is arra vágytam, hogy ha meglátom, azt vagy baráti esetleg családi körben tegyem, vagy sehogy. Ebben az esetben egyedül voltam, így szerettem volna elkerülni, hogy turisták gyűrűjében kelljen meglátnom, mert szerettem volna csendben megélni ezt a jelenséget.

Ezért a tengerpart felé vettem az irányt. Az egyetlen hely, ahol a város fényszennyezése nem olyan erős, hogy elrontsa a jelenség láthatóságát. Körülbelül 1-2 percnyi gyaloglásra lakhattam a parttól, mire kiértem, a szél persze érezhető lett. A -7°C-ból lett -11°C. Érezhető változás.

A parton leültem egy sziklára, jól be voltam öltözve, kabát alatt kapucnis pulóver, sapka sál, kesztyű. De sajnos alulöltözött voltam, a nadrág farmer volt, ami ilyen időben nem a legjobb, de csak ezt hoztam. A hideg szél konstans fújt, egy pillanatra sem állt meg.
Néztem a tengert előttem, ez egy nagy öböl volt. A nagy alatt azt értem, hogy hatalmas. El lehetett látni egészen Keflavikig. Az égbolton elvétve lehetett látni egy-egy felhőfoszlányt.

Körülbelül 1 órát ültem kint, és végre láttam valamit, ami mintha nem oda passzolt volna. Egy felhőnek tűnő valamit, de ez függőleges volt, csíkszerű, fehéres színű, mint egy köd, de mégis halvány.
Sejtettem, hogy mit látok. Elővettem a telefont, és reménykedtem, hogy ha ez az amire gondolok, a telefon megfogja látni azt amit én nem.
Belefényképeztem a sötétbe. Visszanéztem a képet és igen, azt láttam amiért jöttem. A sarki fényt. Nagyon halvány zöldes csík, benne egy kis rózsaszínnel. Ennyi lenne? Ez nem lehet.

Addig nézegettem a képet amit csináltam, hogy mire felnéztem, elkezdett átalakulni az égbolt. Az eleinte kis csík kiszélesedett, és több csík is megjelent mellette, és már láthatóan zöldültek, nem voltak többé fehérek.

Na ez már valami! Csak néztem, ezt már szabad szemmel is elég jól lehetett látni, felálltam és elindultam a part mentén, egy kis, körülbelül 20 méterre a tengerbe nyúló félszigetre, ami egy víztisztító berendezés volt jól elrejtve, mint egy kis bunker, körbe rakva sziklákkal. A tetejére lépcső vezetett. Szerencsém volt, egyedül voltam, ahogy szerettem volna. Akkor azt gondoltam, végre látom azt, ami idehozott, és milyen erős!
De tévedtem. Ismét elkezdett változni, és mire rájöttem, hogy tudom a legjobban lefényképezni, ismét átalakult , még erősebbé mint azelőtt.

Itt egy kicsit megálltam, kikapcsoltam a telefont, és csak szemléltem. Körülöttem teljes csend volt. És felettem ez a zöld, folyamatosan változó, gyönyörű égbolt. Mindez a városból, ahol még csak nincs is teljes sötétség. Sokáig volt ez a forma, 15-20 percig is, majd legnagyobb meglepetésemre ismét átalakult ,már felvéve az aznapi legerőteljesebb formáját, ami beragyogta az egész öbölt. Láttam a tengeren visszaverődni a zöldet, mintha a tenger egész felszíne zöld lett volna. Pompás látvány volt. Leírni sem egyszerű.

Szerencsés voltam. Érkezésem után 3-4 napon belül, zsinórban 3 napon keresztül voltam szemtanúja ennek a jelenségnek. Mikor elindultam haza 4 óra múltán a hideg miatt, még a lakásból is láttam körülbelül fél órán át az ablakomból, az 5. emeletről, ami szembe nézett a tengerrel. Az egész jelenség durván 3,5 órán át tartott, amihez hozzáteszem, hogy az időtartam kiszámíthatatlan, a jelenség eltűnhet 5 perc után is úgy, hogy nem jön vissza aznap este többet.

De én szerencsés voltam ebben is, mint mondtam. Rengeteg ide látogató életében egyszer ha el tud ide jönni, és sosem látja.
Azóta rengetegszer találkoztunk, amiről sok képet fogok feltölteni ide a blogra, de egy biztos.
Az pedig a valóság. A képeken teljesen más látvány, mint élőben, még a saját képeimen is. Csak akkor láthatjuk szabad szemmel ilyen zöldnek, ha rettentő erős. Viszont az én képeim, és más hasonló képek lesznek mindig a legközelebb a valósághoz, nem pedig az, amit turista csalogatás céljából különböző túraszervező oldalakon láthatunk.


G