Mint előzőleg említettem, február 27.-e óta dolgoztam.

Ebben az időben nem sok helyre mentem, többnyire az otthon és a munkahely között ingáztam, mint a legtöbben.
Ha mégis mentem valahová, általában a tengerpartra. Vagy a lakástól egy-két percnyire a partra, ahol először láttam a fényeket, vagy a másik törzshelyemre, a Harpa, avagy a helyi koncert "terem" mellé. A Harpánál legtöbbször a napfelkeltéket néztem. Jó rálátás volt onnan az Esja-ra, a Reykjavikból jól látható ikonikus hegységre. A hegy mögött kelt fel a nap. A szabadnapjaim vasárnapra és hétfőre estek amikor az étteremben dolgoztam, így jól tudtam tervezni. Sokszor ha hazaértem szombaton, nem tudtam aludni, és nem ritkán reggel 4-6 óra körül még kint mászkáltam a szó szerint üres városban. Mivel március végén még eléggé csípős reggelek voltak, jól beöltöztem. A hónap tolsó három napja felhő nélküli, hűvös ,de nagyon napos időben teltek el, szinte a szél is alig fújt, ami ritka errefelé. Akkor jutott eszembe, hogy menni kéne valahová végre.

De mi legyen az első nagyobb programom?
Nem kellett sokat gondolkoznom, a dolog adta magát. Mivel a kikötőben volt az étterem, ahol dolgoztam, ezért gyakran láttam a hajókat amik viszik a turistákat, itt voltak a jegyárusok is, plussz maguk a hajók is.
Miért ne mehetnék el mondjuk bálnalesre?
Kiválasztottam egy napot. Legyen mondjuk április első napja, ha már az előző napok ennyire szépek voltak. Így hát vasárnap délután megvettem a jegyet, másnapra a reggel 9:00-kor induló túrára. 13:00-kor indul a második, de nem igazán akartam sok emberrel menni. Este mikor lefeküdtem, gondolkoztam. Kicsit izgultam, sosem voltam még tengeren előtte, nem tudom hogyan fogok reagálni, tengeri beteg leszek-e, vagy milyen idő lesz kint? Sok-sok kérdés. Beállítottam az ébresztőt reggel 7:15-re.

Másnap reggel felkeltem, és már láttam a sötétítőn keresztül, hogy valami nem oké. Olyan fura színű fény jön be az ablakon, szürkés, nem az előző napokból megszokott. Odalépkedtem, felhúztam...
Az éjszaka nagy mennyiségű, közel 15-20 centiméternyi hó esett le. A hőmérséklet -3 °C volt. Akkor azt gondoltam ebből biztosan semmi sem lesz, ilyen időben valószínű, hogy nem fog a túra elindulni. Végülis felöltöztem, és úgy voltam vele akkor is megnézem, maximum sétálok egyet ha más nem jön ki belőle.Mikor odaértem a kikötőbe körülbelül 15 percnyi gyaloglás után a szakadó hóban, mindössze 3-4 embert láttam a jegyárusnál. Itt be kellett csekkolni, ez volt a találkozási pont. A túra maga 3,5 óra, mindezért 12,500 koronát, vagyis körülbelül 25,000 Ft-ot fizettem.

A hölgy akinél becsekkoltam elkérte az irataimat, egy gyors ellenőrzés végett, mivel neten vásároltam a jegyet. Ezután megkérdezte, biztosan nem akarom-e áttenni az utat a délután 13:00-osra? Ezt azzal indokolta, hogy kint a tengeren nem a legjobb az idő. Én határozottan erre a reggeli túrára szerettem volna menni,ezért ezt a lehetőséget visszautasítottam. Aztán még egy kérdés, amire utólag hülye választ adtam. Tengeri beteg vagyok-e, és kérek-e gyógyszert tengeri betegség ellen? Mindkettőre nemmel feleltem, annak ellenére, hogy fogalmam sem volt tengeri beteg vagyok vagy sem. Bíztam benne hogy nem, de attól még kérhettem volna gyógyszert ha az úton kiderül, hogy mégis.
Miután végeztünk, jó utat kívánt és én elindultam a hajó felé. Rajtam kívül alig páran voltak a reggeli túrán. A hajó Andrea névre hallgatott, és 200 fő szállítására volt alkalmas. Most körülbelül 15 ember lehetett rajta.

Felmentem az emeletre, a hajó végébe és vártam az indulást. Körülbelül 10 percet nézelődtem a szakadó hóban, mire elindultunk. A hajó kitolatott, majd tett egy kis kanyart, és már mentünk is. Amíg kiértünk a tengerre, körülbelül egy 15 perc volt, akkor már lehetett érezni, hogy jönnek a hullámok. Eleinte nem voltak vészesek, szemből jöttek, fel-le mozgott a hajó, de kibírható volt. Akkor már tudtam, hogy nem vagyok tengeri beteg, mert ennyi idő alatt már kijött volna rajtam. Körülöttem aki tengeri beteg volt már mind zacskókkal ült a fedélzeten. Nekik onnantól kezdve az út egy rémálom volt.
Már 25 perce lehettünk úton, amikor feltűnt, hogy nem esik a hó és tiszta az égbolt. Nem csak tiszta, de süt a nap. Visszanéztem, és azt láttam, hogy a város egy hatalmas hófelhő burokban van.
Nem csoda, hogy olyan idő volt amilyen.

Innentől kezdtem igazán a képek és videók készítéséhez. Közben a hangosbemondón a túravezető elkezdte a szokásos kis ismeretterjesztő beszédét, hogy milyen fajok találhatók a tenger ezen részén, és részletesebben is mondott róluk ismertetőt. Elmondta, ha valamit látni fognak, akkor jelezni fognak fentre hozzánk a tetőre. A hajó orra 12 órát jelez, a tatja (hátulja) 6 órát, jobb oldal 3 óra, bal oldal 9. Így fogunk tájékozódni ,merre kell majd nézni ha valamit látni kell.
Ránéztem a telefonra, a tengeren -11°C-ot mutatott. Nagyon hideg volt és nem hoztam kesztyűt a könnyebb fényképezés miatt. Olyan 10-15 perc múlva jeleztek, hogy bálna van a közelben 10 óránál. A hajó leállt és elkezdtünk sodródni. Valóban ott volt körülbelül 20 méterre tőlünk, egy hosszúszárnyú bálna. Nem lehetett belőle sokat látni, valószínűleg egy szégyenlősebb példánnyal volt dolgunk, csak a hátúszója felbukkanását láttuk párszor. De legalább láttuk!.
Tovább mentünk, elkezdtünk kanyarodni jobbra. Ez annyira nem esett jól, ugyanis a nagyobb hullámok már elkezdtek oldalba kapni minket, így jobbra és balra lengett ki a hajó. Mint mondtam nem voltam tengeri beteg, de ez a mozgásforma kifejezetten kellemetlen volt nekem. Elkezdtem a horizontra koncentrálni, az egy biztos pont volt a szememnek, így nem kezdtem el szédelegni.
Ekkor jött a hír, hogy 8 óránál fehércsőrű delfin csapat. Körülbelül 6-7 lehetett egy csapatban. A hajó ismét megállt és sodródtunk. Nagyon kellett fognom a telefont, hogy ki ne essen a kezemből, annyira hullámzott. Az idő nem volt rossz, a tenger sem volt vad kicsit sem, csak a hullámok voltak elég nagyok. Készíteni tudtam néhány fényképet róluk, de ők sem voltak valami közel hozzánk.Nagyjából 10 percig álltunk, addig úszkáltak a közelben, majd eltűntek. Újra neki indultunk.
Már visszafelé mentünk, mikor azon gondolkoztam, hogy végül is a látvány annyira szép itt kint a semmi közepén, hogy még akkor is megérte volna ha egy bálnát vagy delfint sem látok. De még ha kicsit is, láttam.
15 percet mehettünk, lehet többet, mikor feltehetően ugyanaz a delfin csapat tért vissza mellénk.

Mivel képekben nehéz volt elkapni őket, úgy gondoltam videó formájában könnyebb lesz visszaadni. Nem sokkal feltűnésük után ismét leléptek. Ezután már más élőlényt nem láttam, csak a tájban gyönyörködtem. Szép havas hegyek, és lassan a város is feltűnt. Nagyon hideg volt, a kezem már annyira fázott, hogy váltogatva készítettem a képeket, videókat, hol az egyik kezemben, hol a másikban volt a telefon. Kimentem a hajó orrára pár fotót készíteni, de ott még a szél is szembe fújt, és mivel egyébként is közel voltunk már a városhoz, úgy döntöttem lemegyek a hajó belsejébe, ahol meleg volt, leültem és készítettem pár képet az ablakon át a hegyről. Itt a hullámok már-már az ablakot mosták.

Valóban 3,5 óra volt a túra, jól kiszámolva. Mikor leszálltunk, meglepődve tapasztaltam, hogy úgy kiderült az ég a városban is, hogy az a hó ami reggel esett, lassan el is olvadt. Jóval melegebb volt délután fél 1 körül, már 2°C.
Elindultam hazafelé sok képpel és videóval, amiből fogok mutatni párat még itt a blogon.

Nyáron tervezek egy másikat is, az izlandi bálnales hazájában, Húsavikban, ahol gyakorlatilag 90%-os a ráta sikerességet tekintve, főként nyáron.

Annak ellenére, hogy csak módjával láttuk az állatokat, a táj miatt mindenképp azt mondom, megérte az árát.


G