A legutóbbi bejegyzés óta - bár van pár ötlet a tarsolyban - a blogon magán nem, egyébként viszont sok minden történt.

Sajnos a 2020-as év mindenki életében hagyott nyomot, és bár remélhetőleg idővel vissza fog térni minden a rendes kerékvágásba, még úgy néz ki egyelőre nem lélegezhetünk fel teljes mértékben.
Az évet a lehető legnagyobb pozitivitással indítottam annak ellenére, hogy már 2 hónapja benne voltunk a vírushelyzetben.

Február legvégén tértem vissza Reykjavíkba 3 hónap otthoni pihenés után. Emlékezetes marad a február 29.-i érkezésem ilyen szempontból, mert az első hír amit meghallottam érkezésem napján az volt, hogy megtalálták az első fertőzöttet Izlandon.
Ez igen rossz hírnek ígérkezett, és a következő közel 3,5 hónapomat meg is pecsételte. A levegőben érezni lehetett a feszültséget, napról napra egyre több beteg lett. Elkezdődött a maszk hordásos időszak és jöttek a komoly szigorítások majd közben feltűnt, hogy tűnnek el az utcáról az emberek és a turisták az országból.

Ez utóbbi csak akkor igazán, mikor elkezdtem túrázni szerte az országban. Felfedeztem a teljes déli partot egészen a Jökulsárlón-ig , a teljes nyugati oldalt egészen Westfjords-ig, a Þingvellir Nemzeti Parkot és teljes környékét.
Elég furcsa volt látni, hogy még azokon a helyeken is ahol normál esetben tolonganak az emberek zéró turista vagy összességében véve akár egy ember is volt. Ez egyben szép is volt, olyan képeket csinálhattam és felvételeket készíthettem, amiket valószínűleg soha nem fogok majd tudni. Emberek nélküli természeti csodáknál járni nem mindennapi dolog. Ilyen szempontból számomra ez egy hatalmas pozitívum volt, még akkor is ha ez elég hülyén hangzik.

Tovább haladva az időben az emberek egy része sajnos elvesztette az állását, a munkakeresőknek pedig szembe kellett nézni azzal, hogy egy-egy állásra bizony több száz jelentkező volt, még akkor is ha az nem épp álom meló volt.
A munkakeresésem és próbálkozásaim sorra kudarcot vallottak és ha még be is hívtak, ott is akadt kvalifikáltabb akár szakmailag, akár nem szakmailag (az izlandi jelentkezők előnyben vannak általában).

Aki ismer tudja, hogy egyik legjellemzőbb tulajdonságom az önbizalom. Ez a tulajdonság legtöbbször nagyon jól jön, ám ebben az esetben kifejezetten rosszul sült el. Az emberek elkezdtek munkanélküliért folyamodni, és mivel Izlandon magas az adó, itt ez nem számít "cikinek",  főként a helyzetre való tekintettel. Ezzel párhuzamosan az ügyintézés is bonyolódott, megsokszorozódott a várakozási idő míg kiderült, hogy jogosult-e az egyén a támogatásra.
Én ezt nem tettem meg mivel hittem benne, hogy találni fogok munkát és beindulnak a dolgok. Mivel ez nem következett be, a tartalékaim iszonyatosan megcsappantak 2020 júniusára olyan mértékben, hogy már már veszélyessé vált a maradásom. Mivel a lakhatás és a bevásárlás hatalmas összegeket emésztett fel - mindezt mindenféle bevétel nélkül - sokáig tartani nem lehetett. Májusban végül beadtam a kérvényemet a támogatással kapcsolatosan, és elkezdték vizsgálni a jogosultságomat.
A pénzügyi helyzetemen a családom segített amit tudott, de sajnos továbbra sem történt változás munka téren ezért ez is felemésztődött.

Mikor már felmerült a hazautazás elmélete is, már-már mesébe illően megrepedt a jég. Behívtak egy munkahelyre állásinterjúra.
A hely a lakásomtól 10 percnyire volt szintén Seltjarnarnes-ben. Egy kisebb étterem, ami mint sok másik is a fővárosban átállt kiszállításra. Nem haboztam, azonnal lefixáltuk a találkozót és még aznap június 12.-én (egy pénteki nap) megvolt az interjú.
A pozíció maga konyhai kisegítő lett volna újfent, mint annak idején mikor megérkeztem. A hely közelsége miatt és mert gyorsan és személyesen jelentem meg a pozícióra való érdeklődéssel, láthatóan elnyertem a tetszést. A beszélgetésen kiderült, hogy a nem egészen 11 óra alatt - ennyi ideje volt fent az álláshirdetés, ami előző nap este 9-kor lett meghirdetve - 370 ember jelentkezett, így le kellett szedni azt.

Hazamentem és még másnap kaptam egy e-mailt, hogy hétfőn kezdhetek. Az örömhírt elújságoltam azonnal az otthoniaknak.
És ekkor még ha nem lett volna elég a jóból, jött a következő sokk.
Újabb álláslehetőség egészen Fáskrúđsfjördur-ból, ami a sziget ellenkező oldalán található a keleti fjordokban.

Folyt. köv.


G