Kikapcsolt a telefonom....pompás.

Mindössze halvány sejtésem volt arról, mi is az ATM neve amit Csabi említett, mivel csak egy pillanatra láttam.

De nem volt más választásom, elindultam. Nagyjából megvolt, merre felé kell mennem, szerencsére jó az emlékezőtehetségem.
Egy jó darabon át gyalogoltam, eközben többször is próbáltam bekapcsolni a telefont, sikertelenül. Mindössze addig jutottam, hogy beírjam a PIN kódom.
Más választás híján, egy éppen autójába pakoló nőtől kértem segítséget. Elmondtam neki angolul, hogy lemerültem és nem tud-e segíteni, egy közeli automatát keresek, aminek viszont nem tudom a nevét.
Körülbelül 5 perces beszélgetés után kiderítettük, a Landsbankinnról van szó. Tudtam hogy "inn" a végződése, szóval közösen kitaláltuk. Irányt mutatott a telefonján.
Nagyon kedves volt.

Elindultam, és meg is találtam körülbelül 15 perc gyaloglás után a bankot. De Csabit és Robit nem.
Merre lehetnek? Vajon odamentek a templomhoz, ahová eredetileg hívtam őket?
Tudják, hogy ott vagyok, tehát lehet hogy odamentek, miután rájöttek hogy nem tudnak elérni telefonon.
Újra nekiindultam a templom irányába. Vissza is érkeztem ismét egy jó 15 perc alatt.

Sehol senki, csak a sok turista. Vártam egy keveset, majd úgy döntöttem az lesz a legjobb, ha hazamegyek és feltöltöm a telefont.
Újra nekiindultam, sejtve ha idetaláltam, haza tudok menni ugyanazon az úton. Neki iramodtam.
Az első 10 perces útvonal ismerős volt. De aztán jöttek a problémák.
Abban a hitben voltam, hogy jó úton járok, de egy idő után ismeretlenné vált a terep. Nem értettem hogy lehet ez, hisz reggel is erre jöttem.
Igen ám, de az sötétben volt. És azóta változott a táj. Tudtam, hogy azt a hidat kell keresnem amin reggel is átkeltem. Egy nagy tavat a városban, a Reykjavíkurtjörn-t. De akárhogy akartam, nem találtam.
Már olyan helyen jártam amit abszolút nem ismertem fel. Egy kis repülő tér, és a BSÍ, a buszpályaudvart is megtaláltam, aminek reggel még a közelében nem voltam.

Ekkor újra megkérdeztem egy járókelőt, aki kedvesen útba igazított, és megmutatta merre járunk. Eléggé rossz irányba haladtam.
Visszafelé kellett mennem amerről jöttem, ott tévesztettem el egy kanyart.
Végül megtaláltam a hidat, onnantól már egyszerű volt.
Ez az egész folyamat körülbelül 2 órát vett igénybe. Eddig kóboroltam.
Majd hazataláltam. Feltettem a telefont töltőre, és felhívtam a többieket, merre vagyok. Szerencsére sejtették, hogy lemerültem. De végül is megoldottam.

1-1,5 órára rá visszamentem a városba, majd megkezdtük a forgatást.
Nem ijedtem meg. Úgy gondolom az a legrosszabb amit tehet az ember ilyenkor. Mondjuk inkább úgy, hogy megilletődtem.

Soha nem tévedtem még el sehol, szóval ezt is megéltem.



G