77 nap telt el az utolsó bejegyzés óta.

Ezalatt sok minden kiderült, végbement.

Mint korábban említettem, novemberben egy szemműtétre készültem, ami sajnos nem sikerült. Pontosabban részlegesen találtak rá alkalmasnak. Két órás vizsgálat előzte volna meg a műtétet, amiből nekem a fele jutott. Nyomás vizsgálat, retina vizsgálat, pupillatágulás vizsgálat, és különböző egyéb vizsgálaton estem át.
Ezután közölték, hogy csak részlegesen vagyok alkalmas, mivel mindkét szememen egy-egy helyen jobban meg van vastagodva a szaruhártya rétege, mint az megengedett a műtéthez. Emiatt nem ajánlották a műtét elvégzését, hanem azt javasolták novemberben, hogy fél év múlva jelenjek meg egy újabb vizsgálaton, hogy kiderüljön változott-e valamit a szemem. Ezek fényében decemberben újabb szemüveget csináltattam, mivel a régivel már nem láttam olyan élesen. A jelenlegivel viszont pompás a kilátás!
És többek szerint sokkal jobban áll mint az elődje.

Egy másik fontos esemény volt a jogosítványom megszerzésének folyamata.
Miután eljutottam a 18. vezetési órára, megkaptam a vizsgaidőpontomat november 26.-i napra, hétfőre, reggel 8 órára.
Örültem, hogy ilyen korán kaptam időpontot. Levezettem a fennmaradó kötelező óramennyiséget, hogy a 30 óra meglegyen.
Majd elérkezett a vizsganap. Mondhatom eléggé izgultam, szakadt az eső aznap.
Ennek valamilyen szinten örültem, mert úgy véltem így kevesebb ember lesz az utcán.
A vizsga előtt még vettünk egy órát, újra végigmentünk az egyik legnépszerűbb útvonalon ami a város központjába vezetett.
Maga a rutinpálya mondhatni Eger városának a szélén volt. Mire visszaértük, már csak pár perc volt hátra. A vizsgabiztosom egy fiatal srác volt, aki szakmájának elején tartott, gyakorlatilag nem kellett volna tartanom tőle, legalábbis az elmondottak alapján.
Beszállt a kocsiba, a szükséges papírokat és kérdéseket lerendeztük, majd kezdhettük a vizsgát.
Ideges voltam, mint ilyenkor az ember általában. Az első 10 percben párhuzamos parkolásnál vétettem egy hatalmas hibát, ami egy kései index volt, de elnézte a dolgot.
Onnantól kezdve úgy gondoltam sima a dolog, mivel nem szólt közbe, úgy éreztem minden sínen van.
Aztán mikor a belvárosba értünk a pláza és a színház közötti részhez, egy kis utcába kellett befordulnom, aminek a jobb oldalán, közvetlenül a jobbra kanyarodás után kocsisor állt, amit balra ki kellett kerülnöm.
Itt történt az, hogy újfent későn raktam indexet, és emiatt, és az előző apróbb hibák miatt leállítottak 35 perc után.
Nagyon mérges voltam, hisz úgy éreztem mindent úgy csináltam ahogy tanultam.
Visszafelé egy szót sem szóltam csak arra gondoltam, milyen jó lenne ha visszafelé is én vezethetnék.
Mindenki megdöbbent az ismerőseim közül, hogy nem sikerült, de az oktatóm próbált nyugtatgatni hogy nem baj, a következő biztosan meglesz.
Mivel szorított az idő, nagyon el voltam szomorodva, hogy nem sikerült elsőre. Nem tudtam mikor lesz alkalmam újra vizsgázni mivel elég sűrűk a vizsganapok.

Aztán miután hazajöttem, nem sokra rá felhívott az oktatóm, hogy talált egy újabb időpontot december 3.-ára, és be is fizette nekem.
Ennek nagyon örültem, hisz közeli időpont és addig még tudunk gyakorolni. Ezt a pár napot végig izgultam, mondván mi lesz, ha most sem sikerül?
Még 4 órát vettem, mielőtt elérkezett a nap.
Szintén egy nyirkos, esős nap volt, délután 13:30. Már nem izgultam annyira, mint az előző vizsgámon.
Végül megérkezett a vizsgabiztos, egy 50-55 év közötti férfi.
Jól indított, hiszen próbálta vicceskedve oldani a feszültséget, ami sikerült is. Beszédbe elegyedtek az oktatómmal, és ez nagyban segített abban, hogy én is feloldódjak valamennyire.
Közel 50 perc után visszatértünk a rutinpályára, ahol gratuláltak a sikeres vizsgához.
Végre felszabadultam, ennek is vége, nem kell többé aggódnom miatta.
Körülbelül 8-9 napra rá kézhez kaptam a jogosítványomat.


Ezután nem sokkal újabb fontos momentum jött el. December 7.-én,a tervezettnél hamarabb, a munkahelyemen történő hátrányos folyamatok miatt beadtam a felmondásomat, amit közös megegyezés alapján letöltöttem. Nem bánom, mivel rengeteg változás ment végbe a cégnél, többen felmondtak, és sokakat elküldtek a cégben történő átalakítások miatt.
A társaság egy részét sajnálom csak, mert többekkel jól elvoltunk. A holnapi nap, 2019. január 7.-e lesz az utolsó munkanapom.

A jogosítvány melletti legnagyobb öröm viszont az, hogy körülbelül negyedik próbálkozásomra, egy hirdetés alapján sikerült végre szobát foglalnom Izlandon. Boldog voltam, hiszen az egyik legnehezebb akadályt ezzel átléptem.
A tulaj kb 50 év körüli férfi, egy közösségi oldalon található profil alapján.
Sokat beszélgettünk angolul, több képet is küldött a szobáról.
Az 5. emeleten található, óceánra néző 16 nm-es szoba.
Fantasztikus a kilátás, és gyalog bármi megközelíthető, a városközpont körülbelül 15 percnyi gyaloglásra található. Bár az ára kicsit drága, meglátjuk hogyan alakul a jövő, és ha valamiért nem jön be, helyben sokkal könnyebben tudok váltani.

Időközben a TV csatornától is jönni fognak forgatni, mint régebben említettem. Január 12.-én délután 3 órakor lesz egy búcsúztató lakmározás, amire elkísérnek, előtte pedig itthon forgatunk, itt készítenek riportot velem, és a családdal, aztán pedig január 15.-én, indulásomkor velem tartanak Izlandra. Kiderül milyen lesz.

Még 9 nap van hátra indulásig. Már nagyon várom, most jutottam el oda, hogy tényleg mindennel készen állok. Remélem sikerrel járok.

G.