Körülbelül ennyi ideje írtam ide utoljára.

Ez alatt az idő alatt rengeteg minden történt, és nem igazán volt időm sem arra, hogy minden történést leírjak.
Ezért rövid leszek és tömör, amennyire lehet, megpróbálom minimum két részre szedni és folytatom ott, ahol abbahagytam.

Röviddel azután, hogy megvetettem a lábam itt Izlandon, munkakeresésbe fogtam.
Mivel nem a legjobb időszakban jöttem, ami a kezdést illeti, ezért egy darabig sikertelen volt a keresésem.
Körülbelül február végéig próbálkoztam, amikor is találtam valamit. Sok helyen próbálkoztam, de mivel a saját szakmámhoz izlandi nyelv szükséges, ezért a turizmusban próbálkoztam, mivel nagy részét teszi ki az itteni életnek.
Beadtam a jelentkezésemet éttermekbe, hotelekbe, és túraszervező végekhez. Ezek jó része általános jelentkezés volt.

Február 26.-án késő délután elküldtem a jelentkezést egy étterembe.
A neve Höfnin, ami annyit tesz "kikötő".  De nevezik Harbor Restaurant-nak is. Maga az étterem Reykjavik Old Harbor-nak nevezett részén található, innen a név.
5 perc sem telt el, miután beadtam a jelentkezést, jött a válasz a tulajtól. Konyhai kisegítőt keresett a tulaj, és afelől érdeklődött, mikor tudnék bemenni egy interjúra. Hát persze, hogy rögtön!

Összekaptam magam, egy gyors zuhany, felöltöztem, és irány. Az helyszín nem volt messze az akkori lakhelyemtől, körülbelül 15 perc gyaloglás, ha a saját tempómat nézem.
Ez az étterem tetszett a legjobban, azok közül amit előzőleg nézegettem. Olyan megnyerő volt. Látszott rajta, hogy a helyi standardot szolgálja. Az általa ajánlott ételek is ezt mutatták. Tradicionális izlandi ételek saját receptek alapján, némi modern kiegészítéssel. Az étterem családi kézben van, férj és feleség vezeti. Közvetlenül a tenger partján feküdt, türkiz kék és egy nagyon kevés zöld kombinációjára festve.

Mikor bementem, fogadtak, elmondtam miért vagyok itt, de már jött is a tulaj lefelé a második emeletről és a nevemet kérdezte.
Mikor rájött, hogy az vagyok akit várt, bemutatkoztunk. A neve Brynjar. A Höfnin tulajdonosa. Olyan 50-es évei végén járhatott.
Első kérdése az volt, hogy tényleg magyar vagyok-e? Majd feleltem igen, mire olyan "ez igen" módra nevetett egyet.
Felmentünk az emeletre.
Az étterem kifogástalanul nézett ki, és hatalmas hangulata volt.
Képzelj el egy halászházat, aminek két szintje van. Az étteremben a berendezés közel a régi pompájában volt, mindössze felújítva kicsit. A padló hajópadló, lakkozva ,csiszolatlanul. A gerendák a régiek, A tartó oszlopok is.
Rengeteg régi kép a környékről, fekete fehérek. A lámpák nagy része régi lámpa. Mindössze a felszerelés modern. Az asztalok, a székek, a hangtechnológia, amiben nagyon könnyed zene szólt, pont annyira, hogy halld a zenét, de ne zavarjon a beszédben.
Elkezdtünk beszélgetni, rövid interjú volt, nem is igazán arra volt kíváncsi, hogy milyen tapasztalataim vannak, hanem rám, mint emberre. Körülbelül 10-15 perc után vége volt, ennek nagy része nem is a munkához kapcsolódott. Másnap kezdhetek. Végre !

Hazamentem, és kicsit izgultam, milyen lesz a másnap. Egy műszak reggel 9-kor kezdődik és este 22:00-kor ér véget. Nekem 14:00-ra kellett mennem. Bemutatkoztam a többieknek. Magában a "staff"-ban volt izlandi, lengyel, német, katalán, amerikai, és én, mint magyar. Az étterem 14:00-tól 17:00-ig zárva tartott, ez idő alatt felkészültünk. Ez azt jelentette, hogy ilyenkor átmentünk az étterem előkészítő részlegébe, ami körülbelül 5-10 perc kocsikázásra volt magától az étteremtől. Általában 14/15:00-tól (mikor mettől) - 16:00-ig voltunk itt. 16:00-17:00-ig pedig kajaszünet. Ilyenkor vagy összedobtak valamit a séfek, vagy az aznapi menüt ettük. A kaja kifogástalan volt mindig.
Ami a munkát illeti, ez egy konyhai kisegítő pozíció volt. Segíteni kellett a szakácsnak, mosogatni kellett, aprítani, előkészülni, a műszak végén pedig összetakarítani.
A műszak vége mindig attól függött, mennyi vendég van. A túlóra maradéktalanul ki volt fizetve mindig.

Részletesen nem kezdek bele milyen volt a pár hónap amit ott töltöttem, mint minden munkahelyen voltak jobb és rosszabb napok. Magát a munkát nem nagyon szerettem, ha őszinte akarok lenni, egyszerűen nem az én műfajom. De a lényeg, hogy a nehézségeket félretéve ez volt hangulatban az egyik legszuperebb hely ahol valaha dolgoztam. Brynjar és a felesége Elsa mindenben segítettek amiben lehetett. Ők intézték el nekem a kennitalát ( az itteni személyi számomat ). A valaha volt legjobb fizetéseim is innen származtak.
4 hónapot töltöttem el itt, miközben szereztem egy pár ismerőst, akikkel a mai napig beszélünk. A tulajjal is megmaradt a jó viszony.
Ha ajánlhatok egy helyet ahova mindenképp térjetek be ha szeretnétek egy nagyon-nagyon jót enni, akkor az a Höfnin legyen !

Folytatás...

G.