Előbb-utóbb valószínűleg összefutunk vele, ha ide keveredünk Izlandra. Vagy étteremben, kis adagban, vagy bizonyos bevásárlóközpontban. Bár manapság leginkább bátorság próbaként említhetjük a turisták körében, természetesen vannak akik rendszeresen fogyasztják. Igaz, inkább viccesnek tűnhet elsőre megkóstolni, és biztosan röhejes történetek születhetnek róla sok esetben, azonban az étel maga komoly történelmi és tradicionális gyökerekkel rendelkezik.

Századokkal ezelőtt , mikor az első viking telepesek megjelentek a szigeten, limitált étel repertoárral rendelkeztek. A hal volt az egyik fő táplálék, viszont a zord éghajlatnak megfelelően bőségesebb táplálékot kellett keríteniük. Ekkor jött került a képbe a grönlandi cápa, megy 2-4 méter hosszúságával, és közel 500-700 kg-os súlyával tökéletes táplálékforrás volt.
A cápahús önmagában viszont a különböző ammónia származékok miatt mérgező, amire valószínűleg pár emberélet után rá is jöttek. Ekkor jött az egyébként azóta semmit nem változott folyamat, amivel részben ki tudták küszöbölni ezt a problémát.

A folyamat lényege az volt, hogy a cápát megfosztották a fejétől és kibelezték, mivel ezek alkalmatlanok voltak fogyasztásra. A testet ezután egy gödörbe rakták, amit betemettek földdel és homokkal, majd a rakás tetejére nehezebb köveket tettek. Ezt hagyták pihenni körülbelül 6-12 hétig. A nehezebb kövek elegendő súlyt biztosítottak, hogy a talajt folyamatos nyomás alatt tartsák, ami alatt a testnedvek, köztük a mérgező anyagok is elszivárogtak.Ezután kiásták, majd külön ezekhez épített faházakban felakasztották száradni különösen szeles helyeken, például partokon.
Itt további pár hetet-hónapot töltöttek el. Ennek a folyamatnak akkor lett vége, amikor a húson egy barnás réteg megjelent, mint az általunk ismert szalonnán.Napjainkban ezután ezt a réteget lehántják a húsról, majd felszeletelik és kocákra vágva kerül a kereskedelembe. Ha a valóságban is érdekel bennünket a folyamat, lehetőség nyílik a tradicionális elkészítés megtekintésére a Bjarnarhöfn Shark Museum-ban.
Az ételt rengeteg híres séf is kipróbálta, köztük Gordon Ramsey, Ainsley Hariott, és Anthony Bourdain is, mindhárman borzalmasnak titulálták.

Illata erősen ammóniás, ezért reptereken tiltólistán van, és zárt helyben nem ajánlatos a felbontása. Kezdő kóstolóknak javasolják az orr befogását mikor kóstolják, mivel tapasztaltabb fogyasztók szerint a szaga sokkal rosszabb mint az íze, ami egyébként halra emlékeztet.
Mindenképp próbáljuk ki ha Izlandon járunk, már csak azért is, hogy elmondhassuk voltunk olyan bátrak, hogy megtegyük!


G