Rögtön az elején szeretném kijelenteni, hogy a kedvencem ételem a bárány mellett.

Az izlandi skyrt ugyan nevezhetnénk joghurtnak is, de ha pontosak szeretnénk lenni, akkor sajtként tekintsünk rá. Miután többször is ettem belőle, feltűnt az enyhén sajtos utóíz, melyet főként ízesítetlen, natúr formájában fogyasztva fogunk érezni, de a kereskedelmi verziók egyes ízesített változatainál is kiérezhető. A skyr egy nagyon lágy, szinte krémsajt szerű tejtermék, bár annál kicsit folyékonyabb textúrával. Hasonlít az általunk ismert joghurthoz is. A lényeg, hogy bárhogy is hívjuk, senki nem fog csúnyán nézni ránk.Mikor a Höfninben dolgoztam, az étteremben saját kezűleg állítottuk össze a skyrt recept alapján, ami az egyik fő desszert volt epervelővel és eperfagyival. Imádtam. Kipróbáltam különböző bolti márkákat is, de Brynjar (az étterem tulaja, mesterséf) receptjének természetesen a közelébe sem értek, annak ellenére, hogy a boltiak is eredeti recept alapján készülnek. Nagyon érezhető a különbség a kettő között.

Elkészítését tekintve az alap sovány tej. A tejet felmelegítik forráspont közeli állapotba, majd hagyják kihűlni körülbelül 37°C-ra. Ezután egy előző skyr adagból származó élő kultúrával és oltóenzimmel beoltják. Ekkor a tej megalszik, majd savanyodni hagyják körülbelül 5 órán át, mielőtt lehűlne körülbelül 18°C-osra. A pasztőrözési folyamat után a terméket szövettel átszűrik, hogy eltávolítsák a folyékony savót. Készítése egészen a 9. századig nyúlik vissza. Akkoriban többféle módszert is alkalmaztak arra, hogy kiderítsék milyen körülmények között tudják produkálni a legjobb baktériumokat. A tejet tenger közelében, partokon hagyták állni, vagy melegebb helyeken, kísérleteztek az időtartammal is. Kiváló táplálékforrás volt, tradicionálisan barna cukorral fogyasztották, vagy gyömölcsökkel.

Manapság sajttorták alapanyaga is, és skyr brulée is készül belőle, de fogyaszthatjuk bármilyen lekvárral és gyümölcsökkel is. Idönként betérek a kedvenc éttermembe, ahová a 400 grammos steakjeik miatt járok. Ilyenkor a desszertem mindig barna cukros skyr brulée, fagylalttal és gyümölccsel.
A Grand Hotelban reggelire tojást, bacont és egy jó adag skyrt ettem, szintén gyümölcsökkel és magvakkal. Általában szólőszemeket, feketeribizlit vagy dinnye kockákat adtam hozzá.
A natúr skyr 100 grammja durván 13g fehérjét, 4g szénhidrátot és alig 0,2g zsírt tartalmaz.
Ha otthon fogyasztottam reggelire, akkor weetabix-et ettem hozzá (teljes kiőrlésű gabona), és kicsit megcukroztam.
Állagát tekintve nagyon lágy, de mégsem folyós. Joghurt helyett én leginkább a kefír a tejföl között helyezném el. A kereskedelemben legalább 6-7 márkával találkozhatunk, leginkább natúr, csoki, banán, fekeribizli, málna, eper, vanília, créme brulée, csoki-vanília, körtés, és sült almás ízekben.
Apró érdekesség, hogy a 2017-ben Dániában tartott International Food Contest-en, az Ísey Skyr sült alma ízű terméke vitte el az arany medált két kategóriában is, 14,68 pontot szerezve a lehetséges 15-ből, ezzel a legjobb skyr terméknek járó címet bezsebelve.
 A valódi ízvilág érdekében lehetőleg tradicionális étteremben kóstoljuk meg (például a Höfnin), esetleg az Ísey Skyr Bar-ban, de alternatívának nem rossz a boltokban vásárolható verzió sem. Mint mondtam, lesz különbség a kettő közt. Még a boltokban található márkák között is lesznek különbségek, egyik hasonlít majd a valódira a másik kevésbé.
Otthon, Magyarországon is találhatunk skyrnek nevezett terméket az egyik élelmiszerüzlet láncnál, de ez a termék  csak névben skyr, ízben abszolút semmi köze nincs hozzá. Leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mikor izlandiak próbálkoznak a mi világhírű gulyáslevesünkkel. (haha)

Tehát összegezve a skyrt nagyon ajánlom!

G