Miután a nyelv részébe belevágtam, és már megannyi információt szedtem más blogokból, videókból, cikkekből, kaptam egy tippet miszerint az egyik közösségi oldalon különböző csoportok találhatók, amikben egymás segítségére vannak a külföldön élő főként magyar tagok. Keresésem sikerrel járt, találtam két olyan csoportot, ami nekem megfelelő. Egy izlandi munkával foglalkozó csoportot, és egy másikat amiben izlandi magyarok beszélik meg ilyen-olyan kérdéseiket, tapasztalataikat.

Miután a csoportokba jelentkeztem és felvételt nyertem, elkezdtem gondolkozni hogyan szerezzek információt személyes tapasztalatokról a kint élőktől. Ezért írtam egy sablon bemutatkozó szöveget és hogy tapasztalati kérdésekben szeretnék segítséget kérni ami az izlandi életet illeti. Ezzel a szöveggel ráírtam számomra szimpatikusnak tűnő emberekre privát üzenet formájában. Pár ember válaszolt, akikre írtam, és mivel nincs kolbászból a kerítés ott sem, vannak nehéz helyzetek ott is, ezért nem mindenki válaszolt minden kérdésben egyöntetűen. Többnyire azonban nagyon pozitív válaszokat kaptam a kérdésekre.

Egy srác volt aki felajánlotta akkor, hogy bármilyen kérdésem van ezzel a dologgal kapcsolatban, nyugodtan keressem. Így is tettem és időről időre elkezdtem kérdésekkel bombázni, amikre idejétől függően mindig válaszolt is minden igényt kielégítően.

Aztán ahogy telt az idő, az itthoniak kezdtek rájönni hogy valószínűleg nem viccnek szántam ezt az egészet, hiszen komoly munkálatokba kezdtem a dologgal kapcsolatban. Első ízben a kételkedés ment csak, hiszen mint mondtam soha nem szántam el magam ilyen nagy volumenű dolgokra, és laza életet éltem. Szüleim közül anyukámmal elég sok vitám adódott ezzel kapcsolatban (is), mindketten erős személyiségek vagyunk. Makacsok. Apám ezzel ellentétben nyugodtabb vérmérséklet, nyilván neki is megvolt a véleménye a dologról, nem olyan radikális mint anyukámnak, és néha ki is fejtette.

De lényegében azt vettem észre hogy ahogy múlt az idő, anyum is kezdett eljátszadozni a gondolattal, és már csak azt vettem észre hogy olyan családtagjaim is tudnak a dologról neki köszönhetően részletesen, akikkel addig nem beszéltem erről. Tehát valahol éreztem, hogy kezdik a dolgot megemészteni.

Folyt. köv.

G